Csicsóka – a szénhidrát, ami nem az
0

Andi elképesztő. Július végén elutaztak egy hétre nyaralni. Utána mondta, hogy minden szép volt, de már nagyon hiányoztak az állatai. Tengerpart ide-vagy oda, a reggeli kecske simogatás, a tyúkok kiengedése az udvarba, magokat szórni eléjük és nézni, ahogy tülekedve csipegetnek… ez mind kedvesebb számára, mint a kávé a tenger parton a felkelő napban, mert ez az élete és örömét leli benne.

Azt mondja, hogy amit megeszünk mind-mind információ. A jó étel jó információkat a rossz étel rossz információkat ad át a szervezetünknek. Nem csak az számít, hogy mit evett az állat, aminek a húsát esszük, de az is, hogy hogyan élt és hogyan halt. Hosszasan tud mesélni a gondoskodásról, az élményekről, amik mindeközben érik és arról, hogy miként végzik be szárnyasai, hogy végül alapanyaggá váljanak számunkra.

Azt gondolom, hogy ha valakinek ennyire fontos, hogy amit a kezéből kiad az a lehető legjobb minőség legyen, akkor mi sem tehetünk mást, mint a legnagyobb odafigyelést és gondosságot az elkészítésben.

Nézzétek meg ezt a csodás kacsamellet. (Nem hízott, hanem pecsenye kacsa) A hús mélyvörös színű, a zsírréteg vékony, masszív és nem vizenyősen lagymatag. Az íze nagyon tiszta volt és puhán omlós. Szuper minőségű alapanyag.

Lukács Péter a Műkedvelő Hedonista című blogján írt a témában egy bejegyzést Gyalog kacsa az udvarból címmel.

Az elkészítéséhez ezt a tippet ajánljuk most.

Leave a Comment

0

TOP

X