Párizsi és társai
0

Szinte a Kredenc alakulása óta keressük azt a magyar termelőt, ahonnan természetesen tartott állatok húsából, hagyományosan készített húsárút vásárolhatunk.

Mit értünk ez alatt? Azt, hogy az állat, amit azért tartanak, hogy megegyünk végül, az életét “állathoz méltó” körülmények között éli, van tere, ahol mozoghat, lát napfényt és érzi a friss levegőt, gabonát eszik és amit a földről felcsipeget, legel, vagy kitúr. A növekedése természetes és nem adalékokkal, tápokkal intenzívvé tett. Nem beszélve a hormonok, antibiotikumok mérhetetlen adagolásáról. Végül pedig a mennyiség növelése céljából nem helyettesítik a hús alapanyagot ízfokozókkal, stabilizátorokkal, térfogatnövelőkkel, stb. A példaként említhető párizsi 80% húsból (többi szalonna, fűszer és jég) készül. Ilyet kerestünk.  Meg az is fontos volt, hogy az egész folyamat átlátható, világos, bepillantást kaphatunk, hogy valóban úgy tartják az állatot és valóban azt tartalmazza a termék, amit mondanak. És tényleg, van ilyen! Mert összességében az átlag ez:  párizsi teszt

A hétvégén felkerekedtünk, hogy egy ajánlásra megismerjük a Tibesz húsbolt portékáit. Állítólag itt aztán nincs adalék, a hús alapanyag jó minőségű, a párizsi is abból van, amiből kell. A pénteki forgalomban nem kis kihívás az Érd – Verőce viszonylat, de hajtott a kiváncsiság. A kis hentes üzlet valóban pici, viszont roskadozik az árutól. Bár, Anett a vezető azt mondja, hogy most le vannak fogyva. Mindezt úgy, hogy két füstölt tarja között próbálja felvenni velünk a szemkontaktust a pult mögül. Mi lenne, ha tele lenne az üzlet? Akkor egyáltalán nem látnánk Őt, mondja nevetve, de olyan gyorsan fogy az áru, hogy muszály jól felpakolni. És tényleg. Folyamatos a sor, még egy ilyen kis településen is, mint Verőce. (Van üzlet Nagymaroson és Vácon is)

Babuk Tibor (Tibesz) hentes egyszerű és egyértelmű elveket vall:

“…Nálam ez nem csak az üzletről szól. Nem fogok háromszáz forintos lecsókolbászt sem készíteni, ami úgy készül, hogy megveszik a húszkilós zsák port, hozzáraknak valamennyi szalonnát, meg vizet, összekeverik és kész. Ennyi. Az egyik húsipari cégnél valaki arra volt büszke, hogy egy bizonyos felvágottat meg tudnak hús nélkül oldani. Megkérdeztem tőle, hogy ezt megetetnéd a családoddal is? És ezek a termékek forgalomba kerülnek! Háromszáz forintos baromfi párizsi?! Egy kilogramm terméknek az előállítási költsége biztos, hogy több mint háromszáz forint. Én ilyenbe nem akarok belemenni.

A virsli nincs túlsózva a debreceni kolbász mócsing mentes. Nincs annál kiábrándítóbb, mint amikor rágás közben összetalálkozunk valami oda nem illővel… azt hiszem nem is kell ezt részletezni.

A túrista szalámi gyerekkoromat idézi. 🙂 Egyszerűen finom, pedig sem akkor sem most nem tartozik a kedvenceim közé.

A többiről később. Tele vegyunk. Ma már nem tudunk többet kóstolgatni.

Leave a Comment

0

TOP

X