Close

2017-11-01

E-misztik világ

Vidd magaddal a linket egy megosztással!

Azt gondoltam, hogy ez az a téma, amiről nagyon könnyű lesz írni, ám minél közelebbről néztem, annál nehezebb volt megragadni, mert a megfogalmazódó lényeg sokkal általánosabb, mint az e-adalékokról levonható tanulság.
Élelmiszerek, alapanyagok választásában az a kiindulópontom, hogy az közel álljon a természetes állapotához, minél kevésbé legyen feldolgozott. Ez az egyik módja annak, hogy minimalizáljuk a hozzáadott „varázsszerek” előrordulását, amitől tartósabb, nagyobb, szebb, színesebb, stb. lesz.

Minél feldolgozottabb állapotú, kezelt egy alapanyag, annál kisebb a valószínűsége az átláthatóságnak, nyomon követhetőségnek. Ami kijön az élelmiszeripar láncolatának végeredményeként, arról biztosan kimondhatjuk, hogy teljességében nem tudjuk, hogy micsoda. Ez is épp elég ok, hogy kerüljük, amennyire lehet.

Ami nem ártalmas az egészségre, még nem feltétlen hasznos. Sőt.

Az élelmiszer gyártás egyik hangzatos és a marketing számára jól használható eszköze az e számokkal történő riogatás, vagy épp az ’e mentesség’ hirdetése.
Az adalékoknak, rossz minőségű alapanyagoknak nagy részük van abban, hogy egyre többen küzdenek valamilyen panasszal.  (Gyakran használom a „rossz minőségű” kifejezést. Igen, úgy gondolom, hogy csak azért, mert egy termék emberi fogyasztásra engedélyezett, még nem jelenti azt, hogy jó.)

Ez itt nem az elrettentés helye, DE
ha egyetértünk abban, hogy „az vagy, amit megeszel” akkor nem hunyhatunk szemet a felett, hogy Magyarországon a halálozási statisztikát a daganatos megbetegedések vezetik (mondjuk ebben világviszonylatban is igen előkelő helyet érünk el sajnos) ezt követik a szív és érrendszeri betegségek. A magyarok halálozási aránya jóval magasabb az uniós átlagnál.
Ezek a megbetegedések nagyban függnek a táplálkozásunktól és életformánktól.

Ez van. Rossz minőségű ételeket eszünk és azokat is helytelenül. Amit megspórolunk az élelmünkön, azt előbb-utóbb kamatostól kifizetjük a gyógyszeriparnak.
Mielőtt elkalandoznánk, vissza az e számokhoz.

Az e nem gonosz feltétlenül, ahogy a bio jelölés sem jelent automatikusan egészséges élelmiszert.

E, mint Európa. Az e számok az Európai Unióban engedélyezett élelmiszer adalékanyagok kódjai, amit azért vezettek be, hogy a tagállamok többnyelvűsége miatt ne fordulhasson elő az összetevők téves fordítása, azaz egyértelmű legyen, hogy az élelmiszer milyen adalékanyagot tartalmaz, legyen az szintetikus, vagy természetes.

ÉS itt van a kutya elásva, amit jól meglovagol a marketing, amikor e-mentes szlogenekkel azt sugallja nekünk, hogy a többi termékhez képest jobb, egészségesebb élelmiszert veszünk.

( Ha már itt tartunk: a másik hatásos marketing eszköz, amikor a terméket naturális csomagolással látják el, nem ritka a falevél, rét, tanya, stb. ábrázolás és a „natúr, természetes” felíratok. Hiszen ezeket semmilyen szabályozás sem tiltja, ugyanakkor nem feltétlenül jelentenek tiszta élelmeket. Sőt, az esetek nagy részében ezek a csomagolások nem többek olcsó marketing fogásnál, amit persze ettől még mi, fogyasztók nagyon is elhiszünk és két azonos tartalmú élelmiszer közül azt választjuk, ami a natúr természetességet sugallja.)

Most én is azt az érzetet kelthetem, hogy az e-mentes csupán marketing fogás. Nem az, de attól még ne ugorjunk be a kifejezésnek, mert az e mentesség nem garancia az egészségesre sem.

Szóval, e-mentes, azaz élelmiszer adalékanyagot nem tartalmazó termék. Rendben, de mitől lesz valami adalékanyag, vagy épp ellenkezőleg: mitől nem lesz az?

A kérdés azért jogos, mert ugyanaz az az anyag a felhasználás módjától függően lehet adalék, vagy összetevő (alapanyag része). Ha adalék, akkor fel kell tüntetni az e-számát, ha összetevő (alapanyag része), akkor nem. Ugye, milyen cseles!

Az Indexen van ennek megvilágítására egy nagyon jó példa az alábbi cikkben: Index cikk (olvassátok el az egész cikket, érdekes)
A példa: „A trükk az, hogy van az élelmiszer-alapanyag és az élelmiszer-adalékanyag, a kettő pedig jogilag nagyon nem ugyanaz, de még akkor sem, ha a kémia szerint igen. Vegyünk például egy derék C24H27N2O13 molekulát, és az egyszerűség kedvéért nevezzük el Bélának. A hivatalos neve egyébként betanin, a száma E162, jellegzetes, céklavörös színe miatt színezőanyagként használja az élelmiszeripar. Bélának halvány fogalma sincs arról, hogy ő

  1. egy céklában nőtt a kertben, leszedték, feldolgozták, és most egy friss salátában ül;
  2. kiszedték a céklából, és beletették egy lecsókonzervbe, hogy szebb legyen a színe;
  3. vagy egy laborban bűvészkedték össze, és egy üdítőitalporba került pirosítóként.

Bár Béla mindhárom esetben tök ugyanaz az anyag, ugyanazzal a hatással (piros színt ad, illetve jótékony antioxidáns hatása van a szervezetben felszívódva), az első esetben alapanyag és nem adalékanyag, így nem is kell E162-nek nevezni, a második kettőben viszont igen, attól függetlenül, hogy természetes módon született, vagy szintetikus.”

A Magyar Élelmiszerkönyv pontosan leírja, hogy mi minősül adalékanyagnak egy termékben. E szerint „egy összetevő alapvetően akkor sorolódik az adalékanyagok közé, ha az anyag elsősorban technológiai okokból kerül felhasználásra. Az aromák, a vitaminok, illetve más természetes vagy természetazonos anyagok azonban, amelyeket az élelmiszer tápértékének, illatának vagy ízének megváltoztatása céljából alkalmaznak, az összetevők közé tartoznak.” (Tudatos vásárló)

Szó szerint így: „Ezen előírás szempontjából adalékanyag minden olyan élelmiszerként önmagában nemfogyasztott és jellemző élelmiszer összetevőként nem alkalmazott anyag – tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem –, amelyet az adott élelmiszer gyártása, feldolgozása, elkészítése, kezelése, csomagolása, szállítása és tárolása során technológiai célból szándékosan adnak az élelmiszerhez, melynek eredményeként önmaga vagy származéka közvetlenül vagy közvetetten az élelmiszer összetevőjévé válik.” /Magyar Élelmiszerkönyv Codex Alimentarius Hungaricus 1-2-89/107 számú előírás/

Mit is jelent mindez?

Fogalmam sincs.  Azt érzem, hogy ez egy „nesze semmi” szabályozás, ugyan az a dolog lehet összetevő, vagy adalék, így feltüntetett, vagy elhallgatott. Viszont a szempontomból, mint fogyasztó szempontjából, a lényeg: NEM TUDHATOM, HOGY MI VAN BENNE.

Ha tovább nézzük a kérdéskört, azt látjuk, hogy ott vannak a növényvédő szerek és technológiai segédanyagok, amiket nem is kell feltüntetni a termék összetevőkön.  (Ha veszek egy tálca becsomagolt paradicsomot, akkor az eltarthatóságot segítő védőgáz e számát fel kell tüntetni, viszont azt már nem, hogy milyen anyagokkal kezelték a paradicsomot a termesztés-betakarítás során.)
Technológiai segédanyagok például a habzásgátlók, derítő- és szűrőanyagok, nedvesítő anyagok, kicsapódást segítő anyagok, pelyhesítő szerek, kenőanyagok, forma elválasztók (péksütemények!), stb.
Jól hangzik, nem?

Minél többet olvastam a témában, annál inkább éreztem, hogy elveszek benne és a végén már azt gondoltam, hogy ‘ki nem sza…ja le az e számokat’, mert a címkén feltüntetett adalékoknál sokkal érdekesebbek azok, amiket fel sem kell tüntetni.

Úgy látom, hogy a felhasználható adalékok, segédanyagok jogilag nagyon körbehatárolt lehetőségei mégsem teljesen egyértelműek és teret adnak arra, hogy bizonyos anyagokat felhasználás módja szerint soroljanak be.

Több száz e számmal jelölt engedélyezett adalék szerepel a Magyar Élelmiszerkönyvben, amiket azért használnak, hogy javítsanak azon a terméken, amit végül megveszünk a boltban. Miért kell javítani, miért nem elegendő a jó minőségű alapanyag? A kérdés költői.
Jó kérdés pl. hogy miért kell cékla színezék a lecsóhoz, ha ahhoz jó minőségű alapanyagokat használtak fel. Van olyan ember, aki az otthoni lecsóhoz céklát tesz? Mondjuk olcsóbb, mint a paprika, az tény. Persze, ez is csak költői kérdés.
A válaszokat tudjuk.

Mindez számomra azt jelenti, hogy minél több „javítást” szolgáló adalék kerül egy élelmiszerbe, annál rosszabb a minősége annak az alapanyagnak, ami csak javítva tudja elérni, de legalább megközelíteni egy átlag élelmiszer elvárt jellemzőit. S ha tudom is, hogy milyen adalékot tettek az élelmiszerbe technológiai célból, továbbra sem fogom tudni, hogy valójában mit tartalmaz, amit megveszek.

Sajnos, sokkal egyszerűbb berohanni hazafelé menet a legközelebbi szuper-hiperbe és bedobálni a legkényelmesebben elkészíthető alapanyagokat a kosárba. Magam is bele-belecsúszok ebbe.
De muszáj azt is a tudatunkba vésni, hogy az olcsó élelmiszerek iránti igényünket csak úgy képes kielégíteni az élelmiszeripar, hogy a jó minőségű alapanyagokat valamivel helyettesíti és a gyártás folyamatát optimalizálja. Így valójában értéktelen dolgokat eszünk, sem tápanyag tartalmában, sem élményszerűségében, sem az étkezést követő érzéseinkben nem képes elérni azt, amit egy jó étel kapcsán érezhetünk. Egyetlen dologra alkalmasak: nem lesz éhség érzetünk.

Ne csak azért együnk, hogy ne legyünk éhesek!

 

Forrásaim:
https://hu.wikipedia.org/wiki/E-sz%C3%A1mok
http://balaicza.hu/wp-content/uploads/2013/11/e_szamok.pdf
http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:02008R1333-20140625&from=HU

Vidd magaddal a linket egy megosztással!